A digitális oktatás első három hete az Erkel Ferenc Gimnáziumban

A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium is 2020. március 16-tól átállt a digitális tanrendre.

Először Zámori Ida intézményvezetőt kérdeztük az elmúlt két hét tapasztalatairól:

-A célunk az volt, hogy olyan felületeket hozzunk létre, ami diáknak, tanárnak, szülőnek és iskolavezetésnek egyaránt követhető. Az első hetünk (március 16-20-ig) arról szólt, hogy kiépítsük ezt a rendszert. Felmértük a tanulók eszközellátottságát, ahol szükség volt rá, kölcsönzéssel pótoltuk a hiányt. A honlapon létrehoztunk egy új felületet „Digitális oktatás” névvel, amin keresztül tájékozódni lehet erről az oktatási formáról. Megalkottunk egy szabályzatot, ami jelen helyzetben a házirend kiegészítéséül szolgál, valamint a tanulást segítő digitális kommunikáció illemkódexét.

2020. március 23-tól az időközben kialakított Moodle felületen folyik az oktatás. A diákok ezen keresztül kapják a feladatokat, itt folyik az ellenőrzés és az értékelés is. Ezen kívül minden szaktanár megadott napi két óra digitális fogadóórát, amikor a gyerekek a kiépített Diskord rendszeren keresztül személyesen is feltehetik kérdéseiket.

Az üzeneteket és a hivatalos értesítéseket továbbra is a Kréta rendszeren keresztül osztjuk meg.

A két hét elteltével készítettünk egy-egy kérdőívet a tanulóknak és a pedagógusoknak, amelyben felmérjük leterheltségüket. Az eddig beérkezett válaszok alapján kiderül, hogy mind a diákok, mind a pedagógusok több időt töltenek munkával, mint eddig az iskolában és otthon együttesen tették. A kialakított felületeket azonban átláthatónak, jónak ítélték.

Kíváncsiak voltunk egy kilencedik osztályos és egy végzős tapasztalataira is.

Kovács Anna Sára, kilencedikes diák a következőképpen foglalta össze tapasztalatait:

-Március 13-án a miniszterelnök úr bejelentése teljesen ledöbbentett, pedig néhány tanárom már célozgatott erre korábban. Igazából aznap este örültem a hírnek, úgy gondoltam, hogy hirtelen a nyakamba szakadt egy nyári szünet. Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez nem így lett. Az első napokat kíváncsian vártam, hogy pontosan hogy is fog ez alakulni. Az elején nagyon nehéz volt kezelni ezt az új szituációt, főleg azért, mert több platformon is kaptam a tananyagot.  Volt, hogy alig bírtam este elaludni, mert azon izgultam, hogy elkerülte-e valami a figyelmemet, ezért lemaradok egy óráról, dolgozatról.

Mára szerencsére javult a helyzet, és kezd kialakulni egy rendszer, ami a tanárok, diákok és a szülők dolgát is megkönnyíti.

Mivel az iskolákat is ezért zárták be, meg amúgy sem ajánlott, ezért nem nagyon szoktam kimenni az utcára. Az otthon töltött időmet jól be kell osztanom, mert tanulnivaló akad bőven, bár érezhető, hogy így is kevesebb, mint amit normál esetben vennénk. A szabadidőmben olvasni szoktam, vagy sorozatot, filmet nézni. Mindezek ellenére nagyon hiányoznak a barátaim, akikkel bár napi kapcsolatom van, hála az internetnek, mostanában velük is szinte csak a házi feladatokról beszélünk. Végül is elég ingerszegény környezetbe ragadt most mindenki.

Krucsó Rékát a végzősök tapasztalatairól kérdeztem:

-Az itthonlét ellenére igyekszem tartani magam az iskolai követelmények teljesítéséhez. Minden napra összeállítok egy úgynevezett ,,THINGS TO DO” listát, egészen ébredéstől (6.30) késő estig. Sosem voltam a koránkelés embere, így most még inkább nehezemre esik kikelni az ágyból, tudván nincs iskola, és egész nap itthon vagyok. Ébredés után egy pár perces reggeli gyakorlatsorral vagy nyújtással indítom a napom, majd reggelit készítek, megkávézom és kezdem is a tanulást 7:30 tájékán. Napközben kétszer (délelőtt 10 és este 8 óra körül) 30-45 percet szánok edzésre, ha van időm a tanulás mellett. Hála anyukámnak, a szorgalomra lettem nevelve, így igyekszem mindent a tőlem telhető legjobb módon és határidőn belül elvégezni, ezért tart a napom addig, ameddig. Mikor már fáradni kezdek és nem igazán tudok koncentrálni, felhívom apukámat és a nagyszüleimet. Megbeszéljük, kinek milyen napja volt eddig, és ha így távolról is, de igyekszünk mosolyt csalni egymás arcára annak ellenére, hogy mennyire fájó most egymás jelenléte nélkül. Ezután folytatom a tanulást. 7 óra fele beiktatom a vacsorát, a fürdést, és csatlakozom anyáék társaságához egy kicsit. Ilyenkor beszélgetünk, tévézünk, ők a munkát, én pedig a tanulást pihenjük ki. Kis idő múlva újból felmegyek a szobámba és harmadjára is nekikezdek a tanulásnak. A lámpaoltásra későn, éjfél körül vagy hajnalban kerül sor.

Mint említettem, előre összeírom az aznapi tenni- és tanulnivalókat. 2-3 órán át tanulok egyhuzamban, majd tartok egy 15-20 perces etapot. Anyukám már kisebb koromban megtanított ügyesen beosztani az időm, áttekinthetően feldolgozni leckéket és önállósodni, így szerencsére azok közé tartozom, akik könnyebben boldogulnak a tanulnivalóval. Ezzel ellentétben, akik eddig lazára vették a figurát, valószínű nem győzik kapkodni fejüket a tucatnyi feladat és kötelesség közt. A diákok és a tanárok is egyaránt tisztában vannak a feladott feladatok olykor irreális mennyiségével, és igyekeznek ezt számunkra minél teljesíthetőbbé varázsolni, amiért nagyon hálásak vagyunk. Végzősként az érettségi tantárgyakat és a nyelvtanulást tartom a legfontosabbnak, így azokat helyezem a listám legelejére. Miután ezekkel kész vagyok – megtanultam a szóbelit és megcsináltam az írásbeli beadandókat –, utána foglalkozom a többi tantárggyal. Addig nem váltok másik tantárgyra, míg azt, amivel foglalkozom, be nem fejeztem. Véleményem szerint most lehetőséget kaptunk arra, hogy több időt szánjunk a tanulásra (már aki), és kedvünk szerint beosztva időnket érvényesüljünk. Eddig minden feladatom teljesítettem, amire időm és energiám futotta, nincs hiányosságom vagy pótolni valóm.

Ha akad egy kis szabadidőm, azt igyekszem a családommal és barátaimmal eltölteni, jelenesetben telefonálással vagy chateléssel. Ha kimerült vagyok, ledőlök pár percre, foglalkozom a cicáimmal, olvasok, esetleg megnézek egy idegen nyelvű sorozatot vagy filmet.

A kialakult helyzetre való tekintettel, jelenleg médián keresztül tartom szeretteimmel a kapcsolatot. Fájó most nem a mindennapi osztályközösségben vagy mamáéknál tölteni az időt, így remélem, nem tart sokáig ez az állapot. Továbbá rossz érzés még, hogy lehet a március 13-ai péntek volt az utolsó napom itt, az Erkel Gimiben… hiányzik minden és mindenki.