Kollégiumi szecskaavatás
Kollégiumi szecskaavatás
Kedden elérkezett életünk egyik legfélelmetesebb napja, a kollégiumi szecskaavatás. Tánccal, verssel és egy dallal készültünk, gondoltuk, így talán meglágyíthatjuk a végzősök szívét. Félelmünk fölöslegesnek bizonyult, mert a 12. évfolyamosok viccesebbnél viccesebb feladatokat találtak ki számunkra. Nagyon izgultunk, hogy nevetség tárgyává válunk, de a végén már mindenen együtt nevettünk, és sokkal felszabadultabbak lettünk. A végzősöktől házi feladatot is kaptunk, választottak nekünk egy-egy jellegzetes figurát, s jelmezeinkkel kellett életre kelteni azokat. Sok időt nem hagytak az átalakulásra, az általuk meghatározott 10 percbe azért belefért az átöltözés. Igyekeztünk ötletesen megvalósítani a feladatot, nagy tapssal (időnként egyenesen tapsviharral) jutalmazta fáradozásainkat a közönség.
A jelmezes bemutatkozás után jöhetett a „szívatás”, amitől mindenki nagyon félt. Rettegésünk ellenére egyáltalán nem voltak olyan borzasztóak a kihívások, mint ahogy azt mi feltételeztük. Volt, akinek táncolni kellett, másoknak verset írni, természetesen a végzősök dicséretét tolmácsolva ezzel, almát halászni egy nagy tál vízben, persze hátra tett kézzel, vagy éppen lisztből ping-pong labdát „keresni”, nyilván ezt is kéz segítsége nélkül. A megpróbáltatások alatt sokat nevettünk, hol magunkon, hol társainkon.
Az avatást az eskü zárta, amit minden kilencedikesnek térden állva, szívére tett kézzel kellett elmondani. Ekkor váltunk teljes jogú, egyenrangú kollégistává. Innentől kezdve pedig büszkén erősítjük az erkeles kollégisták közösségét. A délután nagyon vidáman telt, s ez a nap biztosan mindenkinek, de főleg a kilencedikeseknek, egy felejthetetlen örök emlék marad. Persze az említésből nem maradhat ki Judit néni finom pogácsája sem, amit jól megérdemelt jutalomként kaptunk a feladatok teljesítéséért, de természetesen még annál is jobban szeretjük a végzősöket!
Gyula, 2019. szeptember 17.
Bóné Anna 9.A osztályos tanuló